A javuló onkológiai eredményeknek köszönhetően a jó prognózisú betegeknél a női mivoltukat is szem előtt tartó, az onkológiai radikalitás mellett megfelelő esztétikai eredményt is nyújtó műtétek igénye fogalmazódott meg. Napjainkra, főként a nyugati világban az emlőrák kérdése nemcsak onkológiai, hanem társadalmi, és a családban, a szociális viszonyokban, a munkaerőpiacon, a szexualitásban betöltött női szerepet hangsúlyozó politikai kérdéssé is vált. A felvilágosult nőbetegek gyógyulást és ugyanolyan, vagy akár a betegséget megelőzőnél esztétikusabb emlőket várnak orvosaiktól.

​

A hagyományos emlőrák sebészet (pl. masztektómia vagy a mell teljes eltávolítása) daganatellenes terápiában és esztétikailag is tapasztalt hátrányainak kiküszöbölésére az elmúlt évtizedekben plasztikai sebészeti technikák alkalmazásával egy igényesebb eljárás jött létre, amelyet Dr. Werner Audretsch német emlősebész professzor onkoplasztikus emlőmegtartó műtétnek keresztelt el.

 

Az új emlősebészet a hagyományostól teljesen eltérő elméleti felkészültséget, megközelítést és sebészi technikát kíván meg. Daganatos emlőt csak specializált, komprehenzív centrumokban, megfelelő gyakorlattal rendelkező onkológiai és plasztikai sebészeknek javasolt operálni, társszakmákkal való együttműködés keretében.  

​

Az új szemlélet széles körű elterjedése az emlősebészet evolúcióját eredményezte, az onkoplasztikus sebészet kialakulását.

​

Az onkoplasztikus emlősebész egy személyben megfelelő elméleti és gyakorlati felkészültséggel rendelkezik az emlő onkológiai és plasztikai-rekonstrukciós műtéteiben egyaránt. 

 

Az onkoplasztikus emlősebészet céljai

 

- a rosszindulatú daganatot megfelelő onkológiai radikalitással eltávolítsa,

- emlőmegtaró műtét esetén a keletkezett szövethiányt korrigálja,

- teljes emlőeltávolítás esetén azonnali vagy halasztott rekonstrukcióval a lehető legjobb esztétikai eredményt érje el,

- az ellenoldali emlőt szimmetrizálja

 

Az alkalmazott technikák alkalmasak, hogy nagyban javítsák a páciens életminőségét, anélkül, hogy a daganat kezelését, prognózisát, kiújulását vagy utánkövetését befolyásolnák.

 

Az onkoplasztikus emlősebészeti technikákról általában

 

A sebészi technikák a mell pontos szerkezetének, felépítésének, vérellátásának és speciális plasztikai sebészeti módszerek ismeretén alapulnak, és számos országban kizárólag bizonyos szakvizsgával rendelkező sebészek végezhetik. Az onkoplasztikus emlősebészet alapja, hogy az emlősebész a daganat teljes eltávolítását követően a létrejött sebüreget a környező tejmirigyállománnyal tölti ki és áthelyezi az emlőbimbót a bimbóudvarral együtt. Ez főként olyan egyéneknél alkalmazható, akik mellei alkalmasak felvarrásra vagy redukcióra (kisebbítésre).

​

Más esetekben, a tumor kimetszése után a hiányzó térfogatot a mellek környékéről vett, vagy távolabbi testfelületeken képzett úgynevezett lebenyekkel lehet pótolni. (A lebenyekről bővebben a Rekonstrukciós lehetőségek menüpontban olvashat.) Ezek a lebenyek általában bőrt, izmot, ereket és egyéb szöveti elemeket tartalmaznak, hiányuk az adott testfelületen nem vagy csak minimálisan okoz panaszt, és segítségükkel a mell saját szövetekből újraépíthető.

​

A daganat mellben való elhelyezkedésétől függően más és más technikák állnak az emlősebész rendelkezésére. Az onkoplasztikus emlősebészet képes a beavatkozás után a daganat teljes eltávolítása mellett akár a kiindulási állapotnál tetszetősebb melleket hagyni maga után. Az onkoplasztikus beavatkozások azonban legtöbbször hosszabb műtéti időt és azonnali vagy halasztott ellenoldali szimmetrizációs műtétet igényelnek (az egészséges mellet az emlősebész az operált mellhez igazítja).

​

Szakmai irányelvek

 

A Szent Gallen-i Konszenzus Konferencia, az emlőrák terápiájában iránymutatást adó nemzetközi összefogás 2009-ben elfogadta a szélesebb daganat kimetszésekre és nagyon jó esztétikai eredményekre képes onkoplasztikus sebészeti technikákat. Ugyanebben az évben a magyar 2. Emlőrák Konszenzus Konferencia (Kecskemét, 2009.) is megfogalmazta az onkoplasztikus sebészeti technikák létjogosultságát.

​

Nemzetközi szinten az onkológiai emlősebészet minimál követelményeit, szakképzési rendszerét az Európai Masztológiai Társaság (European Society of Mastology, EUSOMA) az ún. Firenzei Nyilatkozatban határozta meg 2013-ban.  

 

Ki alkalmas onkoplasztikus beavatkozásra?

 

A kérdés bizonyos mértékig megtévesztő, hiszen onkoplasztikus sebész által végzett beavatkozás során minden páciensnél érvényesül a sebészi onkológia és a plasztikai és rekonstrukciós sebészeti technikák integrálása.

​

A legtöbb emlőmegtartó műtétre alkalmasnak tartott páciensnek kedvező a daganat-mellméret aránya, és alkalmasak a széles helyi kimetszésre, minek során a daganatot körülbelül 1 cm-es biztonsági sávval távolítják el a környező mellszövetből.

​

Noha az esetek egy részében újbóli kimetszésre lehet szükség a mikroszkopikusan daganatmentes sebészi szélek elérése érdekében (legalább 1 mm), az optimális esztétikai eredménynek hosszabb távon elérhetőnek kell lennie emlő sugárterápiát követően is. Ezzel szemben a masztektómia egyértelműen indikált néhány betegnél a daganat mérete és / vagy helye, a multifokalitás vagy a beteg választása alapján.

​

E két szélsőség között igen sok szempont alapján mérlegel a szakorvos. Egyes esetekben fennáll annak veszélye, hogy a daganatot az esztétikai eredmény romlása nélkül nem lehet megfelelő módon eltávolítani. Az optimális esztétikai eredmény elérése fokozatosan nehezebbé válik az eltávolított mellszövetek arányának növekedésével.

​

Az onkoplasztikus eljárások lehetővé teszik a szövetek szélesebb kimetszését, növelik a daganatmentes sebészi szélek elérésének esélyét, de nem az esztétikai eredmény rovására.

 

A rekonstrukciós módszer megválasztása

 

Annak meghatározása érdekében, hogy mely rekonstrukciós módszer a legmegfelelőbb az adott egyén számára, szükséges figyelembe venni a várható daganatkimetszés méretét és helyét, valamint a teljes emlő és az eltávolított szövetek térfogatainak arányát.

 

Az onkoplasztikus műtét technikája

 

Az onkoplasztikus műtét a mell részleges rekonstrukciója során magában foglalja mind a térfogatpótlást, mind a térfogat-áthelyezést. Az előbbi olyan szövet alkalmazását jelenti, ami nem az emlőből származik, segítségével a sebészeti kimetszés miatt kialakult deficit pótolható. Ezzel szemben az utóbbi technikák (térfogat-áthelyezés) átrendezik a fennmaradó mellszövetet, miközben az emlő újraformálódik. A térfogat-áthelyezés az emlő részleges rekonstrukciójának legegyszerűbb módja, és nem ritkán előnyösebb, mint a térfogatpótló technikák, amelyek kiterjedtebb műtétek, szöveti lebenyek képzésével. Ezeket a lebenyeket később nem lehet felhasználni a teljes emlő rekonstrukciójához, ha a páciensnél lokális kiújulás lép fel, és masztektómia szükséges.

 

Térfogat-áthelyezéses technikák

 

Számos, eltérő bonyolultságú technika áll rendelkezésre térfogat-áthelyezésre. Mindnek célja, hogy a fennmaradó emlőszövet felhasználásával kitöltse a tumor kimetszéséből származó hiányt. Az olyan reszekciók, amelyek az emlő térfogat > 10-20% -ának elvesztéséhez vezetnek, valószínűleg jelentős esztétikai károkat okoznak, és a hosszabb távon elfogadható eredmény eléréséhez valamilyen „kitöltést” igényelnek. Az áthelyezéses technikák átalakítják az emlőt a meglévő parenchyma és a bőr előretolásával, forgatásával vagy áthelyezésével, aminek eredményeként az emlő térfogat csökken.